|
| |
Fénylő gyertyaként
(Szilágyi László) |
1. Fénylő gyertyaként indult hited,
Mikor elhatároztad, hogy követed
Kerested és megtaláltad Őt
Jézusod, Krisztusod, a Megmentőt
|
|
 |
2. Jönnek ezután nehéz napok,
Mikor elfárad még most erős karod.
Más erőket kínál a világ,
S eltörli szívednek nyugalmát. |
Refrén: Ne hagyd magad, ne hagyd elrabolni Őt,
A szenvedőt, a szeretőt.
Ő vigyázott rád, hosszú éjszakákon át.
Vállalván teérted a Golgotát, a keresztfát. |
|
 |
3. Álmatlanul töltött éjjelek,
S téged féltő hű tekintetek.
Megmondták, hogy megcsal a világ,
Illata, szépsége a hamiság. |
4. Elcsábítottak idegenek,
Pedig tudtad jól, így élned nem lehet.
Választhatsz most újra új utat,
Nem szolgálsz mást ezután csak az Urat. |
|
|
|
|
|
|
